2016. május 19., csütörtök

Elnöki avatás Asinarán

Az elnöki delegáció az asinarai magyar kápolnánál 2016. május 17-én. Fotó: Major Anita

A kápolna felszentelése 1916. május 17-én
Száz esztendővel a pápai felszentelés – 1916. május 17-e – után magas rangú magyar és olasz küldöttség gyülekezett egy apró szardíniai kápolnánál. Áder János köztársasági elnök – akit útjára elkísért felesége, Herczegh Anita asszony és Simicskó István honvédelmi miniszter is – leleplezte azt az emlékkeresztet és -táblát, amelyet az első világháború alatt e kis szigeten hadifogságban raboskodott és elhunyt osztrák–magyar katonák tiszteletére emelt a magyar állam.


Az avatás előkészületei a kápolnánál. Fotó: Major Anita


A nagy háború idején szerb fogságba esett, a Balkánon gyalogosan átterelt, éhezést, kegyetlen bántalmazást, fagyot, mocsarakat, tífuszjárványt átvészelt csontsovány embereket (a 80-85 ezerből már csak 23-24 ezren voltak életben) az olaszok szállították át Szardínia börtönszigetére, ahol újabb pokoli kínok vártak rájuk: vízhiány és kolera. Több ezer osztrák–magyar katona földi maradványait őrzi a paradicsomi szépségű nemzeti parkban található csontkápolna és a környező öblök. Értük imádkozott Bíró László katolikus tábori püspök, megáldva az emlékművet. Az államfő megkoszorúzta az osszáriumot, és az olasz táborőrök sírkertjében is tiszteletét tette.


Áder János leleplezi a magyar hadifoglyok emlékművét. Fotó: Major Anita
Fotó: Major Anita

A köztársasági elnök avatóbeszédében asinarai benyomását a doberdói katonasíroknál érzett megrendüléséhez hasonlította, amelyet itt is fokoz az idilli tájak és a sírok rejtette tragédiák között feszülő kontraszt. „Különleges atmoszférát sugárzó, igazi mediterrán táj, szikrázóan kék ég, türkiz színű, csillogó tenger. És fájdalmas emberi tragédiák.” Az itt nyomorultul elpusztult emberek nem gyönyörködhettek e sokféle szépségben. „Számukra itt lenni maga volt a pokol, ahogy az volt az idevezető út is, melynek során többen vesztek oda, mint az itteni járványokban” – emelte ki Áder János, hozzátéve, hogy Szamár-sziget titkát évtizedeken át csak a tömegsírok ismerték. „A lágerek évszázadának szörnyűségei között a XX. század mellékszereplőivé váltak az itteni áldozatok. Pedig az első világháborúban a négy év során naponta hatezer katona halt meg – mondta az elnök. – Itt, Asinara fogolytáborának emlékhelyén az emberi szenvedésre kell emlékeznünk.” Áder János beszéde végén nyomatékosította, hogy emlékeznünk kell a családok szenvedéseire, a holtig hordozott sebekre is, megadva a kései tiszteletet minden hősnek és áldozatnak. „És mondjunk köszönetet! Köszönetet azoknak, akik egykor segítettek a foglyoknak, és azoknak, akik ma sem hagyják elfelejteni az egykori szörnyűségeket! Azoknak, akik ápolják a katonatemetőket, az egykori tragédiák emlékhelyeit.”

Fotó: Major Anita


„Felráz bennünket a feledésből ez az emlékmű” – fogalmazott Bíró László püspök. Korunkban, amikor vallási és kulturális identitásunk meggyöngült, különösen fontos a testvériség lelkületét ébresztgetni, az élet tiszteletére nevelni – hangsúlyozta.


Bíró László tábori püspök megáldja az emlékművet. Fotó: Major Anita


Simicskó István honvédelmi miniszter a stintinói múzeumban rendezett hadifogoly-kiállításon a háború borzalmairól és a közös európai béke fontosságáról beszélt. Ahogy Domenico Rossi, az olasz védelmi minisztérium államtitkára is nyomatékosította a kápolnánál tartott koszorúzáskor: a fájdalomból tanulni kell. Dédapja a világháborúban a Monarchia seregében harcolt, ő pedig ma olasz védelmi államtitkár. Ez nem ellentmondás, hanem történelmi fejlődés, fogalmazott. Köszönetet mondott a szárdoknak két fő tulajdonságukért: Szardínia népe büszke és bőkezű. Amit az osztrák–magyar hadifoglyok is megtapasztalhattak. Az olasz kormány képviselője szerint Asinara szigete szentéllyé vált.



Simicskó István és Bíró László virágot helyez el az olasz táborőrök temetőjében. Fotó: Petrei Emese

Sean Wheeler Porto Torres-i polgármester köszöntőjében elhangzott: Asinara többé nem szomorú helyszín, visszafizette adósságát, és a népek közötti testvériséget szimbolizálja eztán.

Stintino kikötőjében magyar zászlóval üdvözölték a küldöttséget a Szardínián élő magyarok képviselői, akik jelen voltak az asinarai megemlékezésen. 


Az elnöki pár a csontkamránál, több ezer osztrák-magyar katona végső nyughelyénél.
Fotó: Major Anita


A magyar delegáció résztvevőjeként lapunk munkatársai, Margittai Gábor és Major Anita is Asinarára utaztak. A fogolysziget történetét feltáró kutatók többéves Szamár-sziget-projektjének (könyv kiadása, vándorkiállítás létrehozása, dokumentumfilm készítése) megkoronázása, hogy – a szigeten elsőként – emlékművet is kaphattak az idegen földön hősi halált halt magyar hadifoglyok. Az elnöki párt Margittai Gábor tájékoztatta a történelmi háttérről a sziget magyar vonatkozású látnivalóinál.


Margittai Gábor ismerteti a történelmi hátteret a Cala Reale-i kikötőben.
Fotó: Major Anita


Szamár-sziget szellemkatonái száz év után immár békében nyugodhatnak; az egykori hadifoglyok leszármazottai pedig 2016. május 17-e után tudják, hol keressék névtelenül eltűnt ősüket, ha le akarják róni kegyeletüket. A száz esztendeje Ősz Nemes György és Szász István hadifogoly művészek vezetésével emelt és díszített „magyar kápolnánál”.


A köztársasági elnök által az avatás emlékére adományozott érem Szamár-sziget térképével,
amelyet Major Anita és Margittai Gábor is megkapott

 Forrás: Magyar Idők, Major Anita


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése