2016. augusztus 26., péntek

Megnyílt kiállításunk a Hadtörténeti Múzeumban


A balkáni halálmars és az asinarai-szardíniai fogolytáborok történetét feldolgozó nemzetközi multimédiás vándorkiállítás augusztus 25-én arra a helyszínre érkezett, amely Magyarországon talán a legszorosabban kötődik ehhez az eltemetett históriához. Méghozzá elsősorban nem „hivatalból”, nem hazánk első számú hadtörténeti gyűjteményeként és kutatóintézeteként – hanem a halálmenet egyik legkülönösebb szereplőjének „házaként”. 

Aggházy Kamil szerbiai hadifogságban (középen mankóval). Forrás: Lakatos Mária magángyűjteménye

Csaknem száz éve, 1918-ban, a lábadozó forradalmak zűrzavarában ugyanis az a százados alapította meg a Hadtörténeti Múzeumot, aki végigszenvedte a szerbiai harcokat, súlyos sebesülést szerzett szerb puskagolyóktól, amelyek egész életére megnyomorították, megjárta a hadifogság poklát, végül ő is útnak indult azzal a 35 ezer osztrák–magyar katonával Koszovón át a semmibe, akik közül végül mindössze hatezren térhettek haza a háború után.
A kiinduló létszám 85 ezer fő volt fogságba esésükkor…

Osztrák–magyar hadifogoly tiszteket sorakoztatnak föl a szerb őrök az albán havasokban.
Szöllősy Aladár alkotása

Aggházy Kamil nem volt hétköznapi katona. Ifjú korában nyarait Görgei Artúr közelében töltötte, verseket, prózát írt, és azzal a romantikus elképzeléssel indult 1914-ben a Balkánra – az esztergom-kenyérmezei fogolytábor parancsnoki posztjáról, túlkoros, ócska flintákkal felszerelt, gyengébb harci értékű népfelkelőit vezetve –, hogy ott majd újra átélhető lesz 1848–49 hősi pátosza. A nagy háború azonban minden pátoszt és romantikát elsöpört: „…komitácsik, majd polgári lakosok majdnem teljesen kifosztottak” – panaszolja Aggházy fogságba esése körülményeiről, amikor 1914 decemberében, a Belgrád körüli utóvédharcokban a Timok hadosztály áttöri gyenge védelmi vonalukat, és a százados túlélő népfelkelőivel egyetemben hadifogságba esik.

Harcok Belgrádnál

2014 nyarán bejártuk azt a harcmezőt, ahol a Hadtörténeti Múzeum későbbi alapítóját elfogták a szerbek – az avalai első világháborús emlékműtől jól belátható Ripanj környéke. 

Az avalai első világháborús emlékmű. Fotó: Margittai Gábor 

A dél-szerbiai Nišben sikerült azonosítanunk a tiszti fogolytábor (hűlt) helyét, az egykori szerb gyalogsági kaszárnyát, amelynek már csak rommezőjét találtuk meg. Végigjártuk a halálmarsot a fogságba esések helyeitől, Észak-Szerbiától egészen a dél-albániai Valónáig, a kikötővárosig, ahol behajózták az élőhalottakat: Szamár-sziget leendő szellemkatonáit. Így eljutottunk a koszovói Prizren városába is, amelyet Aggházy Kamil hadifogoly százados Rejtő Jenő-i körülmények között óvott meg a felprédálástól ellenséges hadak gyűrűjében. És ahonnan aztán sikerült hazajutnia, hogy a Balkánon átélt gyötrelmek és a később más frontokon látottak hatására minden erejével azon legyen, hogy végre létrehozhassa a magyar katona hőstetteinek, kálváriáinak, hadi emlékeinek a tárházát.
A Hadtörténeti Múzeum Márványtermében látható kiállításunk ezt az 1914–15-ös halálutat mutatja be, Aggházynak és sokat szenvedett bajtársainak állítva emléket. 

A koszovói Prizren óvárosa, Aggházy megszabadulásának helyszíne. Fotó: Major Anita



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése