Filmet forgattunk Szamár-szigeten!

Talán Csaba operatőr és Margittai Gábor szakértő a tumbarinói halálmarsemlékműnél (Fotó: Major Anita)

Miközben az utolsó simítások vannak hátra könyvünkön – mely várhatóan október közepén már a boltokban lesz –, a napokban tértünk vissza Asinaráról. Hosszú és szövevényes előkészítés után, helyi barátaink fogadókészségének és a magyar forgatócsoport elszántságának köszönhetően sikeresen leforgattuk filmünket (producer: Feledy András) Asinara első világháborús lágervilágáról, amely annyi magyar katona életét követelte.

Szeptemberben Szardínián már elviselhető a hőség, szépek a fények, és rohamosan csökken a turisták száma. Így Asinara is egyre elhagyatottabb lesz, míg őszre kihalttá nem válik. Ideális körülmények várták stábunkat.

Major Anita rendező és Margittai Gábor a stintinói Torre Pelosánál – fazonigazítás felvétel előtt (Fotó: Ney Péter)

Várakozás behajózásra Stintinónál, a háttérben Asinara (Fotó: Ney Péter)

Asinarai expedícióink mindig egyszerre megrendítőek, vadregényesek és meglepőek. A bozótból, a száz éve szinte érintetlen táborhelyekről mindig „előjön” valami. Hol rozsdás sátorcölöp, hol régi ásványvizes palackok, hol régi emlékmű töredékei. Expedíciós forgatásunkra ez különösen igaz volt.

Botladozunk a bozótosban: Ney Péter gyártásvezető, Talán Csaba, Gottmann Péter technikus és Margittai Gábor (fotó: Major Anita)

Kőről kőre bejártuk-végigkutattuk azokat a helyszíneket, ahol egykor osztrák–magyar hadifoglyok, Szamár-sziget szellemkatonái tengődtek és haltak meg a járványokban. Felkerestük az általuk épített kis kápolnákat is, amelyek közül a legtöbb ma már romos.

Talán Csaba és Gottmann Péter a tumbarinói kápolnában; lent: a kápolna előterében Petrei Emese tolmács (fotók: Margittai Gábor)

Meglehetősen nehéz terepviszonyok között kellett dolgoznunk. Sokszor már alig járhatók az egykori táborhelyek. Ám aki egyszer Asinara földjére lép, többé nem szabadulhat különös vonzerejétől.

Major Anita jegyzeteket készít Stretti táborhelyén, a háttérben az egykori kórház maradványai (fotó: Ney Péter)

És persze nem kerülhettük el a találkozást Szamár-sziget legegzotikusabb lakóival, a világon csak itt található albínó szamarakkal, akiknek a kedvéért jönnek a turisták (miközben az egykori lágerek szinte láthatatlanok a számukra).

Gottmann Péter és Talán Csaba a Campu Perdu-i börtön udvarán a szamarakkal (fotó: Margittai Gábor)

Talán Csaba és egy albínó őslakos (fotó: Margittai Gábor)

Komoly segítséget kaptunk az Asinarai Nemzeti Park igazgatójától, a szárd Pierpaolo Congiatutól, aki elkísérte a stábot a legextrémebb forgatási helyszínekre, és interjút is adott a filmben mindarról, hogy ő miként látja a hadifoglyok szamár-szigeti történetét.

Congiatu igazgatóval Stretti obeliszkjénél, amely az egykori táborparancsnokot dicsőíti (fotó: Major Anita)

A legmegrendítőbb helyszín természetesen a csontkamra volt, ahol legalább hétezer osztrák–magyar katona maradványai nyugszanak. Köztük nagyon sok magyaré. A szigeten szétszórva található tömegsírokból a két háború között exhumálták a kolerában és más betegségekben meghalt foglyok holttestét, és helyezték el ebbe a festői helyre emelt kápolnába.

Margittai Gábor, Major Anita, Talán Csaba és Gottmann Péter felvétel közben a csontkamrában (fotó: Ney Péter)

A stáb a csontkamra lépcsőjén: Ney Péter gyártásvezető, Gottmann Péter technikus, Talán Csaba operatőr, Major Anita rendező, Margittai Gábor stábvezető, szakértő és Petrei Emese tolmács