A nagy háború centenáriumára a nagyközönség számára is elérhetővé vált a szamár-szigeti hadifogoly magyarok elfeledett története.
Négyévnyi munka eredménye a napokban megjelent kötet: Európa hadszíntereinek, lágerbirodalmainak bejárásával és eltemetett archívumok megnyitásával kutattuk a balkáni halálmarsban elveszett fogolyhadsereg nyomait. Egyszerre kellett rendet tenni az évek alatt összegyűjtött adathalomban, illetve valóságos detektívmunkával elemezni, egymáshoz illeszteni (vagy szétválasztani) a sokszor még mai is háborúk dúlta, kísérteties tájakon megtalált töredékeket. Az egykori ellenségek és szövetségesek táborhelyeit, hegyeit, mocsarait és tengerparti zónáit kellett kőről kőre végigjárnunk, hogy ez a szégyenteljes történet napvilágot láthasson.
|
Megszabadított osztrák–magyar hadifoglyok Szerbiában |
A meg-megakadó kutatásban felbecsülhetetlen segítséget kaptunk e tájak csöndes magányban tevékenykedő, ám annál elhivatottabb kutatóitól: dél-tiroliaktól, szárdoktól, németektől, szerbektől, koszovói és albániai albánoktól… Akiket mind egyetlen gondolat hajszolt a végeláthatatlan halálösvényen:
végre kapják meg a tiszteletet és kegyeletet azok, akiknek elmondhatatlan szenvedését száz éve társadalmi feledés borítja, akik jeltelenül tűntek el a havasokban, a lápvidéken, a Tirrén-tenger hullámaiban vagy Asinara kövekből összehányt tömegsírjaiban.
Szamár-sziget ugyanis nem egyetlen kis – szó szerint – elszigetelt, periférikus jelensége volt az első világégésnek, hanem olyan borzalom, amely részként az egészet tükrözte vissza. Amelyben meglátszott a leendő lágerbirodalmak minden mocska, a népirtások technikája; a nemzetiségek gyilkos dühe egymás ellen, mely már a kezdetektől szétfeszítette az Osztrák–Magyar Monarchia hadseregét; a kannibalizmusig fajuló embertelenség és a bajtársiasság tanmeséi…
És hálával tartozunk a magyar hadtörténészek és kutatók mellett olvasóinknak is, akik a családi archívumokból olyan leveleket, naplókat, fotókat és rajzokat bocsájtottak rendelkezésünkre, amelyek nélkül Szamár-sziget szellemkatonái talán soha nem kapnak arcot, sorsot, személyiséget.
Ne hagyjuk elfelejteni őket! Ebben segít ez a könyv.
VálaszTörlés