A balkáni halálmars és az asinarai-szardíniai fogolytáborok történetét
feldolgozó nemzetközi multimédiás vándorkiállítás augusztus 25-én arra a
helyszínre érkezett, amely Magyarországon talán a legszorosabban kötődik ehhez
az eltemetett históriához. Méghozzá elsősorban nem „hivatalból”, nem hazánk első számú hadtörténeti
gyűjteményeként és kutatóintézeteként – hanem a halálmenet egyik legkülönösebb
szereplőjének „házaként”.
 |
| Aggházy Kamil szerbiai hadifogságban (középen mankóval). Forrás: Lakatos Mária magángyűjteménye |
Csaknem száz éve, 1918-ban, a lábadozó forradalmak
zűrzavarában ugyanis az a százados alapította meg a Hadtörténeti Múzeumot, aki
végigszenvedte a szerbiai harcokat, súlyos sebesülést szerzett szerb
puskagolyóktól, amelyek egész életére megnyomorították, megjárta a hadifogság poklát,
végül ő is útnak indult azzal a 35 ezer osztrák–magyar katonával Koszovón át a
semmibe, akik közül végül mindössze hatezren térhettek haza a háború után.
A kiinduló létszám 85 ezer fő volt fogságba esésükkor…
 |
| Osztrák–magyar hadifogoly tiszteket sorakoztatnak föl a szerb őrök az albán havasokban. Szöllősy Aladár alkotása |
Aggházy Kamil nem volt hétköznapi katona. Ifjú korában
nyarait Görgei Artúr közelében töltötte, verseket, prózát írt, és azzal a
romantikus elképzeléssel indult 1914-ben a Balkánra – az esztergom-kenyérmezei
fogolytábor parancsnoki posztjáról, túlkoros, ócska flintákkal felszerelt,
gyengébb harci értékű népfelkelőit vezetve –, hogy ott majd újra átélhető lesz
1848–49 hősi pátosza. A nagy háború azonban minden pátoszt és romantikát
elsöpört: „…komitácsik, majd polgári lakosok majdnem teljesen kifosztottak” – panaszolja
Aggházy fogságba esése körülményeiről, amikor 1914 decemberében, a Belgrád
körüli utóvédharcokban a Timok hadosztály áttöri gyenge védelmi vonalukat, és a
százados túlélő népfelkelőivel egyetemben hadifogságba esik.
 |
| Harcok Belgrádnál |
2014 nyarán bejártuk azt a harcmezőt, ahol a Hadtörténeti
Múzeum későbbi alapítóját elfogták a szerbek – az avalai első világháborús
emlékműtől jól belátható Ripanj környéke.
 |
| Az avalai első világháborús emlékmű. Fotó: Margittai Gábor |
A dél-szerbiai Nišben sikerült
azonosítanunk a tiszti fogolytábor (hűlt) helyét, az egykori szerb gyalogsági
kaszárnyát, amelynek már csak rommezőjét találtuk meg. Végigjártuk a
halálmarsot a fogságba esések helyeitől, Észak-Szerbiától egészen a dél-albániai
Valónáig, a kikötővárosig, ahol behajózták az élőhalottakat: Szamár-sziget leendő
szellemkatonáit. Így eljutottunk a koszovói Prizren városába is, amelyet
Aggházy Kamil hadifogoly százados Rejtő Jenő-i körülmények között óvott meg a
felprédálástól ellenséges hadak gyűrűjében. És ahonnan aztán sikerült hazajutnia,
hogy a Balkánon átélt gyötrelmek és a később más frontokon látottak hatására
minden erejével azon legyen, hogy végre létrehozhassa a magyar katona hőstetteinek,
kálváriáinak, hadi emlékeinek a tárházát.
A Hadtörténeti Múzeum Márványtermében látható kiállításunk ezt
az 1914–15-ös halálutat mutatja be, Aggházynak és sokat szenvedett bajtársainak
állítva emléket.
 |
| A koszovói Prizren óvárosa, Aggházy megszabadulásának helyszíne. Fotó: Major Anita |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése