A magyar hősi halottaké az első centenáriumi emlékmű

A magyar kápolna Szent Efisio szobrának maradványával. Fotó: Margittai Gábor

A tenger közelében fekvő hadifogoly-kápolna, ahol május 17-én Áder János emlékművet leplez le a magyar áldozatok emlékére, az emberfeletti erőfeszítés és a poklokon is uralkodó művészet emlékműve is. Elsősorban két magyar alkotó keze munkáját és lelkierejét dicséri ez a kis építmény, amely éppen olyan, mint a hadifogságban készített emléktárgyak többsége: elnagyolt, darabos, mégis hősies. A szigeten elszórtan található kis fogolykápolnák közül ez az egyetlen, amelyet nem ért el a szinte törvényszerű pusztulás sorsa: jó állapotban, megóvva-felújítva fogadja a kissé értetlenkedő olasz turistákat, akik elsősorban az albínó szamarak természeti csodájáért, valamint a maffia börtöneiért zarándokolnak erre a szardíniai mellékszigetre. A turisták számára ugyanis szembeötlően idegen, a tájékozottabbaknak zavarba ejtően „osztrákos” stílusú ez a szentély, amely olyan kicsi, hogy „fénykorában” csak a szolgálatot ellátó pap  férhetett el az oltárnál – a hívők közössége odakint, az Úr szabad ege alatt hallgatta a liturgiát.

Ősz Nemes György, a fogoly szobrász munkában. Forrás: Nicolo Carandini

A két magyar alkotó Ősz Nemes György temesvári születésű szobrászművész és Szász István kolozsvári festőművész. Róluk a helybeliek szinte semmit nem tudnak, mint ahogy azt sem, miért „magyar kápolna” a magyar kápolna. Ősz Nemes keze munkáját őrizték szinte teljes pusztulásukig a szárd katonaszentek, akiknek szobra őrizte a kápolnát, Szászét pedig a gyönyörűen festett üvegablakok, amelyek csak gyarló fényképeken, Ferrari táborparancsnok két háború között megjelent Asinara-könyvében őrződtek meg. De ez is több a semminél.

Szász István üvegablakai. Forrás: Giuseppe Carmine Ferrari:
Relazione del campo di prigionieri colerosi all’isola dell’Asinara nel 1915-16
(guerra italo-austriaca), Roma, 1929

Szent Gavino – az egyik kőszent – római katona volt, aki azt a feladatot kapta, hogy „gondoskodjék” amúgy jó római módjára egy Jézus-hitű papról és egy diakónusról. Ám a parancsot megtagadta, megtért, mindhárman a mártírhalált választották. San Gavino porhüvelye most a közeli kikötőváros, Porto Torres templomában nyugszik. San Efisio ugyancsak a pogányok ostorának, Diocletianus császárnak harcosából lett Szardínia szentje.

Keresve sem lehetett alkalmasabb védnököket találni a szamár-szigeti hadifoglyoknak.

Szent Efisio és Szent Gavino szobra a kápolnánál korabeli képeslapon

Ám Ősz Nemes önkéntes őrvezető nem állt meg a katonamártíroknál. A fogolytársaival emelt csinos kis kápolna falait cementtömbökből húzták föl, a homlokzat timpanonját négy dór oszlopra helyezték, hogy a pokolban is megadják a módját. A maga kezdetleges eszközeivel Nemes György egyszerű, de örvénylő pietàt karcolt a lágy cementbe, alatta Jeremiás siralmának passzusaival: „Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők…” A tetőre kis harang került, a pápa személyes ajándéka. Cementből készült odabent az oltár és a fakereszten maga Jézus Krisztus is. Aki ezt bizonyára nem vette zokon, mert a kápolna feszületestül, harangostul és Fájdalmas Szűzanyástul mindazok emlékét szolgálta, akik többé nem térdepelhettek lépcsőjén.

A kápolna kapuja. Fotó: Major Anita

Ilyen erejük volt Szász István üvegablakainak is. A Cala Reale-i kápolna cementfalán ütöttek rést, és Assisi Szent Ferenc meg a Szeplőtelen Szűz légies alakján át engedték bezúdulni a napfényt a szűkös helyiségbe. Szász karpaszományos őrvezetőre Ferrari parancsnok is álmélkodva figyelt föl mint a művészi elhivatottság megtestesítőjére. Már Nišben feltűnést keltett: szerb fogvatartói kiemelték a legénységi istállóból, és megbízták a székesegyház szentélyének kifestésével. A hosszú utazás, a balkáni halálmars végére ő is lemeztelenedett, de festményeit nem hagyta el: roskatag testére csavarva őrizte meg vásznait. A Dante Alighieri gőzös második útján érkezett Szamár-szigetre, poggyász nélkül, csak a képei himbálóztak a vállán spárgára kötve, mint valami félbolond kolduson. A parancsnokság műtermet adott neki Cala Realéban. Cserébe nem keveset kértek tőle. Aki olasz tiszt csak Asinarára látogatott, az mind lefestette magát vele, Ferraritól kezdve annak összes utódjáig. Szász István busás fizetsége a képek megalkotásához szükséges matéria volt.

Nos, ennél az ízig-vérig magyar kápolnánál avat a magyar köztársasági elnök és a honvédelmi miniszter emlékművet május 17-én.

A Cala Reale-i kápolna felszentelése 1916. május 17-én