Áder János emlékművet avat Szamár-szigeten

Hadifoglyok a Cala Reale-i kápolna előterében, 1916

Száz évvel ezelőtt, 1916. május 17-én azért gyűltek össze a balkáni halálmars és az asinarai vesztegzárszigeten dühöngő járványok túlélői, hogy térdet és fejet hajtsanak egy kis kápolna előtt. Szent Gavino és Szent Efisio, két szardíniai vértanú embernagyságú szobra emelkedett ki Cala Reale tüskés bozótjából 1916 májusára – mindkettő magyar szobrászművész, Ősz Nemes György alkotása. Mögöttük kezdetleges eszközökkel és anyagból emelt – sóder helyett tengeri csigákat gyúrtak a hadifogoly mesterek a „betonba” –, kunyhó nagyságú szentély épült, ugyancsak Ősz Nemes, valamit művésztársa, Szász István munkája. Emberfeletti erőfeszítéssel építkeztek az osztrák–magyar foglyok, hogy május 17-én felszentelhessék az elátkozottak szigetén a kis központi templomot, amelynek harangját a pápa adományozta, és ahol megemlékezhetnek az odaveszett bajtársakról. A túlélők immár csaknem fél esztendeje raboskodtak Itália festői, mégis pokoli földdarabján. Sokuk 1914 első szerbiai puskalövései óta nyomorgott a balkáni és szárd lágerekben…

A kápolna napjainkban. Fotó: Margittai Gábor

Száz évvel később, 2016. május 17-én Áder János, Magyarország köztársasági elnöke utazik Szamár-szigetre, hogy leleplezze az itt fogolyhalált halt vagy hosszú szenvedés után Franciaországba deportált magyar hadifoglyoknak szentelt emlékművet. A Cala Reale-i „magyar kápolnánál” – e kifejezést a Külső Magyarok kutatócsoport honosította meg a magyar alkotók erőfeszítéseinek tiszteletére és azzal az eltökélt szándékkal, hogy szükségszerű nyomatékosítani a máskülönben olykor elsikkadó magyar jelenlétet a sziget történetében – Simicskó István honvédelmi miniszter is beszédet mond, az ünnepséghez szardíniai magyarok és a magyar emlékeket is kutató szárd történészek is csatlakoznak.

Osztrák–magyar hadifoglyok Szamár-szigeten, 1916.
Forrás: Rainer Pauli magángyűjteménye

2010-ben megkezdett hárompillérű kutatóprojektünknek – melynek célja Szamár-sziget és az odavezető halálmars eltitkolt-elfeledett történetének feltárása és felmutatása volt, s ennek eredményeit a Szamár-sziget szellemkatonái című könyvben, a hasonló című nemzetközi multimédiás vándorkiállításon és a Szamár-sziget rabjai című ismeretterjesztő filmben publikáltuk – az elnöki emlékműavatás olyan dimenziót ad, amely az itt veszett és csaknem száz évig feledésbe merült magyar fogoly áldozatok emlékét is visszahelyezi a közemlékezetbe. Ha valami, ez igazi fegyvertény a nagy háború centenáriumán, hiszen a sokszor gyávasággal és feladással vádolt hadifoglyokra már saját korukban sem volt „illő” emlékezni. Így teljesedhetnek be az Ősz Nemes György által felvésett szavak, Jeremiás próféta szavai a kis asinarai fogolykápolna homlokzatán: „Mindnyájatokat kérlek, ti járókelők: tekintsétek meg és lássátok meg, ha van-é oly bánat, mint az én bánatom…”

Ősz Nemes György domborműve a kápolna homlokzatán. Fotó: Major Anita