
2016. október 6., csütörtök
2016. szeptember 15., csütörtök
Elfeledett katonáink kései emléke
![]() |
Vargha Tamás honvédelmi miniszterhelyettes nyitotta meg kiállításunkat Székesfehérváron. Fotó: Simon Erika |
Gyakran mondjuk: a győztesek írják a történelmet. Az első világháborút borító fekete feledésfüggönyt mostanság igyekeznek fellebbenteni történészek, kutatók és magánemberek. Margittai Gábor író-újságíró és felesége-alkotótársa, Major Anita összeállításában láthatók nagyméretű fotók, rövid áttekinthető feliratok az első világháború valóban szinte teljesen elfeledett, tragikus mozzanatáról, az asinarai, azaz a Szamár-szigeti hadifogság históriájáról. A paradicsomi mediterrán tájakat bejárva indult el a házaspár magánemberként az 1916-os osztrák-magyar hadfoglyok halálmarsán, csaknem száz évvel a szinte kihűlt nyomokon. Belgrád, Dél-Albánia, Szardínia szigete útvonalon követték az egykori agyar hadifoglyok kálváriáját, s fotóztak, kérdeztek rendületlenül.
2016. augusztus 29., hétfő
Mindenkit érintő veszteség
![]() |
Fotó: Mirkó István – Magyar Idők |
Sajnálatosan rövid ideig, mindössze szeptember másodikáig látható A Szamár-sziget szellemkatonái című vándorkiállítás a budapesti hadtörténeti múzeum Márványtermében. Használják ki a nyár végi szép időt, és legalább a Széna térről sétáljanak fel a Kapisztrán térre.
És miután jólesően feltöltődtek a bágyadt nap és a gyaloglás adta meleggel, lépjenek be a hűvös terembe. Erősítsék meg előtte a lelküket, mert amivel ott szembesülni fognak, az olyan szinten megrázó, hogy ha sikerül mindent elolvasniuk, ami a termen körbefutó hatalmas pannókon található, ha sikerül aprólékosan végignézniük a vitrinekben kiállított tárgyi emlékeket, akkor minden bizonnyal szükségét fogják érezni, hogy lefelé is gyalog menjenek. Boldogok lesznek, hogy kint fény van, jóleső meleg és béke… Főleg béke.
2016. augusztus 26., péntek
Megnyílt kiállításunk a Hadtörténeti Múzeumban
A balkáni halálmars és az asinarai-szardíniai fogolytáborok történetét
feldolgozó nemzetközi multimédiás vándorkiállítás augusztus 25-én arra a
helyszínre érkezett, amely Magyarországon talán a legszorosabban kötődik ehhez
az eltemetett históriához. Méghozzá elsősorban nem „hivatalból”, nem hazánk első számú hadtörténeti
gyűjteményeként és kutatóintézeteként – hanem a halálmenet egyik legkülönösebb
szereplőjének „házaként”.
2016. május 19., csütörtök
Elnöki avatás Asinarán
![]() |
Az elnöki delegáció az asinarai magyar kápolnánál 2016. május 17-én. Fotó: Major Anita |
![]() |
A kápolna felszentelése 1916. május 17-én |
Száz esztendővel a pápai felszentelés – 1916. május 17-e – után magas rangú magyar és olasz küldöttség gyülekezett egy apró szardíniai kápolnánál. Áder János köztársasági elnök – akit útjára elkísért felesége, Herczegh Anita asszony és Simicskó István honvédelmi miniszter is – leleplezte azt az emlékkeresztet és -táblát, amelyet az első világháború alatt e kis szigeten hadifogságban raboskodott és elhunyt osztrák–magyar katonák tiszteletére emelt a magyar állam.
2016. május 14., szombat
A magyar hősi halottaké az első centenáriumi emlékmű
A magyar kápolna Szent Efisio szobrának maradványával. Fotó: Margittai Gábor |
A tenger közelében fekvő hadifogoly-kápolna, ahol május
17-én Áder János emlékművet leplez le a magyar áldozatok emlékére, az
emberfeletti erőfeszítés és a poklokon is uralkodó művészet emlékműve is.
Elsősorban két magyar alkotó keze munkáját és lelkierejét dicséri ez a kis
építmény, amely éppen olyan, mint a hadifogságban készített emléktárgyak
többsége: elnagyolt, darabos, mégis hősies. A szigeten elszórtan található kis
fogolykápolnák közül ez az egyetlen, amelyet nem ért el a szinte törvényszerű
pusztulás sorsa: jó állapotban, megóvva-felújítva fogadja a kissé értetlenkedő
olasz turistákat, akik elsősorban az albínó szamarak természeti csodájáért,
valamint a maffia börtöneiért zarándokolnak erre a szardíniai mellékszigetre. A
turisták számára ugyanis szembeötlően idegen, a tájékozottabbaknak zavarba
ejtően „osztrákos” stílusú ez a szentély, amely olyan kicsi, hogy „fénykorában”
csak a szolgálatot ellátó pap férhetett
el az oltárnál – a hívők közössége odakint, az Úr szabad ege alatt hallgatta a
liturgiát.
2016. május 13., péntek
Áder János emlékművet avat Szamár-szigeten
![]() |
Hadifoglyok a Cala Reale-i kápolna előterében, 1916 |
Száz évvel ezelőtt, 1916. május 17-én azért gyűltek össze a
balkáni halálmars és az asinarai vesztegzárszigeten dühöngő járványok túlélői,
hogy térdet és fejet hajtsanak egy kis kápolna előtt. Szent Gavino és Szent
Efisio, két szardíniai vértanú embernagyságú szobra emelkedett ki Cala Reale
tüskés bozótjából 1916 májusára – mindkettő magyar szobrászművész, Ősz Nemes
György alkotása. Mögöttük kezdetleges eszközökkel és anyagból emelt – sóder
helyett tengeri csigákat gyúrtak a hadifogoly mesterek a „betonba” –, kunyhó
nagyságú szentély épült, ugyancsak Ősz Nemes, valamit művésztársa, Szász István
munkája. Emberfeletti erőfeszítéssel építkeztek az osztrák–magyar foglyok, hogy
május 17-én felszentelhessék az elátkozottak szigetén a kis központi templomot,
amelynek harangját a pápa adományozta, és ahol megemlékezhetnek az odaveszett bajtársakról.
A túlélők immár csaknem fél esztendeje raboskodtak Itália festői, mégis pokoli
földdarabján. Sokuk 1914 első szerbiai puskalövései óta nyomorgott a balkáni és
szárd lágerekben…
2016. február 27., szombat
A Szamár-sziget rabjai a Magyar Filmhéten
A szicíliai maffia rettegett börtönszigete volt a kilencvenes évek végéig, korábban terroristák és banditák büntetőtelepe. Ma lélegzetelállító szépségű turistaparadicsom a Földközi-tenger közepén, Szardínia legvadabb partvidékén. Aki Asinarára, az albínó szamarak földjére lép, nem gondolná, hogy magyar katonák csontjait rejti az „ördög szigete”. Száz éve, az első világháborúban hadifogolytábor működött a gránitsziklák között, a külvilágtól elzárt tengeröblökben – leírhatatlan szenvedéseket okozva az osztrák–magyar hadsereg bakáinak. A szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat nyolcszáz kilométeren át terelték a Balkánon, majd napokig marhaszállító gőzösök gyomrában hánykolódtak, mire Szardíniára értek. Szamár-szigeten folytatódtak a balkáni halálmars túlélőinek szenvedései.
2016. február 22., hétfő
A balkáni halálmars a székelyudvarhelyi Művelődési Házban
A marosvásárhelyi helyszínt követően február 21-én nyílt meg Szamár-sziget szellemkatonái tárlatunk Székelyudvarhelyen a Művelődési Házban. A kiállítás március 12-éig tekinthető meg Udvarhelyen.
2016. január 27., szerda
Szellemkatonák a marosvásárhelyi várban
A kiállítás színhelye a marosvásárhelyi várban. Fotó: Margittai Gábor |
Marosvásárhely szívében, a középkori vár falai között, a tekintélyt parancsoló Vártemplommal szemben, az egykori osztrák kaszárnya épületében kezdte meg erdélyi útját vándorkiállításunk. Izgalmas helyen, a témához tökéletesen „illő” környezetben helyezhettük el a korabeli tárgyakat és dokumentumokat, a halálmarsot bemutató fotósorozatunkat. Soós Zoltán, a Maros Megyei Múzeum igazgatója nyitotta meg a tárlatot január 25-én, a helyi magyar és román sajtó érdeklődése övezte az eseményt.
2016. január 25., hétfő
Ma nyílik meg vándorkiállításunk Marosvásárhelyen
![]() |
A szardíniai San Serafino kápolnájának küszöbénél hét erdélyi bakát földeltek el, 1956-ban kerültek elő a holttestek. Fotó: Margittai Gábor |
A szardíniai ördögszigeten kápolnákat építő-csinosító erdélyi, partiumi magyar hadifogolyművészek, csupasz testét az albán havasokban festményeivel körbetekerő, a fagyhaláltól a művészet segítségével megmenekülő festő, isten háta mögötti kis szárd zarándokkápolna küszöbénél elföldelt maláriás, agyondolgoztatott erdélyi bakák és természetesen maga Lőrinczi László, az Erdélyből Szardíniára emigrált író, aki Kuncz Aladár nyomait kutatva felkereste a franciaországi fekete kolostort, majd nyomozni kezdett Szamár-sziget szellemkatonái után is, míg a halál el nem szólította – szinte felsorolhatatlan, hány szállal kötődik Asinara és a balkáni halálmars története Erdélyhez. Ezért külön öröm számunkra, hogy a halottak szórványát „megszólító”, történelmi és emlékezetpolitikai szándékkal „tetemre hívó” tárlatunk most Marosvásárhelyre érkezett.
2016. január 20., szerda
Az elveszett hadsereg
![]() |
Major Anita, a film rendezője (szemben) és Margittai Gábor író Vági Barbarával a Faktor.hu szerkesztőségében. Fotó: Talán Csaba |
A Faktor.hu szerkesztőségében jártunk, Vági Barbara kérdezett bennünket a Szamár-sziget rabjai című film történelmi hátteréről, arról, hogyan veszett el 85 ezer osztrák–magyar hadifogoly a Balkán hegyei között, a mocsarakban és Szamár-sziget gyönyörű, de halálos öbleinél. Ebből az embertömegből mindössze hatezren tértek haza, közülük is sokan meghaltak néhány éven belül a lágerekben és a halálmars során szerzett betegségekben – meg a feldolgozhatatlan szenvedések miatt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)